Írói blokk

Van néhány nagyképű író, aki büszkén hirdeti, hogy írói blokk bizony nem létezik, és akinél ez megtörténik, az nem is író.

Szerintem ilyet kijelenteni bunkóság. Különben is: amibe még nem kerültél bele, nincs rá garancia, hogy később sem fogsz. Az, hogy nekik még nem volt, nem egyenes érv arra nézve, hogy mondjuk Te megérdemled-e, hogy írónak nevezhesd magad, csak mert Neked már volt.

Azt mondanám erre: a legjobbakkal is megesik. Úgy gondolom, hogy aki veri a mellét, csak mert neki nem volt, még nem ok a dicsőségre, és nem is ez dönti el, hogy ki az igazi író, vagy ki nem.

Persze a túl gyakori, vagy éppen túl hosszú kényszeres kreatív szabadságon is lehet enyhíteni mindenféle kreatív gyakorlattal (nem csak írásra gondolok, például a rajz is nagyon meg tudja nyitni az agyat), de ez is csak olyan, mint a gyógyszer a betegségre: nem az igazi gyógyulás, csak valami, ami hozzásegít. Az igazi gyógyulást másban kell keresni.

De vegyük sorba: Mi az, ami a leggyakrabban írói blokkot okoz?

1. Lelki trauma.

Verheti bárki a mellét, hogy neki még nem volt írói blokkja, de amikor valami olyasmi történik a magánéletedben, ami lelkileg a padlóra küld, akkor kreatív gyakorlatok ide vagy oda, Neked bizony időre van szükséged elsősorban. Ha túl nagy a trauma, akkor egy pszichológusra (vagy egy pszichológus-alkat barátra) is, mielőtt beleőrülsz a bajodba.

Legyen egy egyszerű szakítás, vagy az, hogy éppen romokba dől körülötted minden: amikor baj van – főleg ha nagy a baj – nem a történet lesz az első, ami reggel az eszedbe fog jutni. Ilyenkor próbáld meg megoldani a problémát, és inkább ne is foglalkozz a történettel, mert csak még tovább fogod stresszelni magad azzal, hogy még ezt sem tudod megcsinálni rendesen. Majd ha elvonultak a viharfelhők, akkor írj Te is – kellemes érzés lesz úgy visszatalálni az írásodhoz, hogy legalább ez a régi maradt. :)

2. Unalom.

Persze ez már kiküszöbölhető valamelyest, mert rajtad múlik, milyen történetet írsz, és hogy azt mennyire érdekes vagy unalmas írni, de figyelembe kell venni, hogy nagyon hosszú idő után mindent meg lehet unni. Még a Nutellát is… Tehát ha az a helyzet, hogy az agyad belefásult annak a bizonyos ötletnek az írásába, és hiába dolgoztál alaposan, mégis összekuszálódtak a fejedben a történettel kapcsolatos gondolatok, akkor kell egy kis szünet. Talán csak pár nap, talán pár hét, vagy egy-két hónap. Én ilyen esetben azt szoktam mondani, hogy addig kell várni, amíg a történet személyesen jön vissza hozzád. Amikor már magától bukkannak fel a fejedben az új ötletek, és úgy érzed, hogy újra rendezetten látod az egészet, akkor bátran elkezdhetsz újra foglalkozni vele, mert megadtátok egymásnak a kellő felfrissülési időt.

3. Időhiány

Nem a legjobb érv emiatt időszakosan abbahagyni az írást, de ha éppen olyan életszituációban vagy, hogy hosszabb ideig este már ruhástul dőlsz be az ágyba… akkor nem az írásod fog érdekelni, hanem az, hogy csukva legyen a szemed és minél tovább, mielőtt megszólal az ébresztő. Habár ez nem kifejezetten egy írói blokk, de valami mégiscsak blokkol az írásban, mert a szűkös napi huszonnégy óra nem elég arra, hogy még írni is jusson időd. Szerencsés vagy, ha az ilyen időszakokban is vannak ötleteid, ezeket mind írd fel, hogy amikor végre lesz időd leülni és randizni egyet a történettel, akkor legyen mit mesélni neki. ;)

4. Ötlethiány

Van ilyen is. Nagyképűek szemében természetesen nincs, de akik reálisan nézik belátják, hogy igenis van ilyen.

Na de honnan szerezzek jó ötletet?

Szarkasztikusan rávághatnám, hogy „az okos kis fejedből” (a nagyképűek rá is vágják), de ez nem ilyen egyszerű. Az írók általában művészek, a művészek agya pedig sajnálatos módon nem teljesítmény-centrikusan működik, tehát nem úgy húzza elő az ötleteit, ahogy az egyszerű halandó a zokniját a fiókból.

Néha a művész-agy túlprodukálja magát, és olyankor a szó legszorosabb értelmében dőlnek a fejéből az ötletek – néha olyan intenzitással, hogy leírni, vagy lejegyzetelni sem tudja, mert annyira erős az ötletfolyam. De ez nem állandó, sőt, elég ritka, ami nem is gond, mert ha ez állandó lenne, akkor a művészeknek egyszerűen nem lenne idejük kidolgozni, amit korábban kitaláltak, és egyedül halnának meg egy sarokban a rengeteg zseniális ötletükkel, és közben zokognának, hogy senkivel sem tudták megosztani őket…

Szóval még szerencse, hogy az ötlet folyam nem állandó.

Tehát vannak „ötlettelen” időszakok is, amikor a korábban kigondolt ötletekkel foglalkozik az író, kirészletezi és összedolgozza őket, majd addig-addig formálgatja, amíg felveszi a végleges formáját. De mi történik, ha ez után nem jön egy újabb ötlet-roham? Ugyanis nem törvényszerű, és ezek a rohamok nem is kérésre vagy gombnyomásra jönnek, hanem… csak úgy. Amikor az agyadnak kedve van, bekapcsol, és csepegtet Neked néhány fantasztikus ötletet, ha szerencséd van, ez legalább valamennyire folyamatosan jön, de ha éppen nincs szerencséd, akkor vársz.

Több oka lehet, hogy ilyenkor miért nem jönnek az ötletek. Érdemes elgondolkodni az előbb felsoroltakon: hogy nincs-e esetleg valami a magánéletedben, ami bánt Téged, vagy esetleg nem fásultál-e bele egy kicsit az írásba. Ha nagyon nem jönnek az ötletek, próbálkozz meg mindenféle kreatív gyakorlatokkal, vagy szüneteltesd egy kicsit az írást. Szintén azt tudom javasolni, hogy ez esetben addig várj, amíg a történet visszatér a fejedbe. A kényszerszünetben pedig szórakozz: nézz meg pár érdekes filmet, menj el a barátaiddal valahová, esetleg próbálj ki valami újat – a kreatív munkákban minden mellékes ismeret jól jöhet. :)

Végezetül pedig egy cikket szeretnék megosztani veletek. Lényegében ez a cikk is arról szól, amiről ez, amit én írtam, csak teljesen más megközelítésből. Itt főleg a kreativitást visszaszerző írásgyakorlatokról van szó. Nem állítom, hogy beválnak, mert nem próbáltam, de ha van kedvetek valamelyikhez, akkor mindenképp megéri foglalkozni vele. :)

Angolul tudók előnyben, de biztos vagyok benne, hogy magyarul is lehet hasonló tippeket találni.

25 kreatív tipp az íráshoz>